He-he, mert nem is bab, hanem összevissza minden, de magára vessen, aki szimpla babfőzeléket akar, amikor ez sokkal finomabb.
Mi más lehetne az alapja, mint egy kisebb füstölt csülök, de az jó húsos, valamint ennek is a fele, mert épp elég lesz.
Következő lépésként jól körülnézünk a spááájzban, hogy mi maradék hüvelyest nem talált még meg a moly, zsizsik vagy egyéb alattomos háziállatunk. Én a következőket találtam:
fehérbab
tarkabab
lencse
feles sárgaborsó
A mai lelet nem túl sokrétű, de ne aggódjunk feleslegesen, ennyiből is sikerült már. Bármi más jöhet bele, amit a menzán ki nem állhattunk. Mindenféle bab, borsó, lencseféle. Én szoktam vöröslencsét, adzuki babot is, ha van otthon.
A gersli (leánykori nevén árpagyöngy) ki nem maradhat.
Elővesszük a legnagyobb edényünket. A jól megmosott hozzávalókat összekeverjük pirospaprikával jóféle borsokkal, lehet fekete, fehér, zöld, rózsa valamint zúzott fokhagymával. (4-5 gerezd, vagy 6, de lehet több is)
Hogy miből mennyit? Nálam általában a fehérbab felé tolódik az arány, mert úgy szeretem, de kb egyenlő mennyiségben, leginkább a fellelt hozzávalók határozzák meg.
Borsból egy francia ötborsos keveréket használok, amiben koriander is van.
Beledugdossuk a közepes darabokra vágott csülkünket, de ez sem szentírás, lehet az a csülök akár liba is, tarja, oldalas vagy bármi más, amit szeretünk, csak legyen amúgy rendesen megfüstölve.
Most babérlevelet is kapott, majd valamikor kiszedem az egyik csodálkozás közben.
Ügyeljünk, hogy edényünk ne legyen tele a hozzávalókkal, mert akkor fogunk csak igazán csodálkozni.
Felöntjük vizzel, átkeverjük, be a sütőbe, először magas hőfokon beindítjuk a folyamatot, majd levesszük kb 160 fokra.
Az első csodálkozás rögtön az első rápillantás, ugyanis a forrás után gezemicénk duplájára dagad, mint gondoltuk volna. Ekkor még bízunk magunkban, illetve az edény nagyságában.
Utána sűrűbben csodálkozunk, mert hát a dagadás nem áll meg, öntünk vizet utána, csodálkozunk megint, majd ha jól kicsodálkoztuk magunkat, a kifutás előtt elővesszük a spájzból a következő legnagyobb edényünket és átcsodálkozzuk az anyag felét, (ha szerencsénk van, akkor mindkettő befér a sütőbe) megint felöntjük vízzel, felforraljuk, levesszük a hőfokot, és sütjük valameddig, de nem kevés ideig.
Ha ügyesek vagyunk, és több edényt nem kell beszuszakolnunk a sütőbe, akkor már csak azon csodálkozunk, hogy megint milyen hülyék voltunk, hogy ennyit kellett csodálkoznunk.
A recept olasz ötlet alapján saját kreáció. Egyszer kaptam Olaszországban élő ismerőseimtől egy keveréket, amiben nagyjából a fenti hozzávalók voltak, babok, lencsék és egyebek hihetetlen variációban, összekeverve a fűszerekkel.
Ami a végén kialakul, az valami főzelékféle, mert egyes összetevői szétfőnek és besűrítik, amik nem, azok pedig gusztusosan kandikálnak a füstölt hús mellett.
Bevált recept, sokszor főztem, keveset nem lehet belőle, mert minél többféle az összetevő, annál finomabb.
Több vendéget hívjunk, mint amennyit először gondolunk, azon viszont ne csodálkozzunk, hogy nemsokára főzhetünk megint.